Receptek a 19. és a 20. századból

Hagyományos, 19. századi gyümölcstorta

Ezt a süteményt jellegzetesen ünnepi alkalmakkor készítették el, így gyakran kerül az asztalra Karácsonykor, vagy éppen esküvőkön. Ennek okai elsősorban, hogy néhány összetevő beszerzése gyakran nehézségekben ütközött, illetve ez egy kifejezetten drága sütemény volt akkoriban, tehát nem volt a mindennapi étkezés része.

Az eredeti, Lydia Marie Child-féle recept egy modernebb adaptációját fogom most szolgáltatni:

Hozzávalók:

• 1 és ½ csésze liszt
• 1 csésze mazsola
• ½ csésze ribizli
• 1 evőkanál őrölt szerecsendió
• 12 evőkanál vaj
• ¾ csésze cukor
• 3 tojás
• 1/8 csésze melasz
• 1 evőkanál citrom aroma
• 5 evőkanál kandírozott citrom
• Egy csipet só

Elkészítés:

Az elkészítés előtt érdemes a vajat és a tojásokat néhány órán keresztül szobahőmérsékleten tárolni. 

Melegítsd elő a sütőt, majd vajazz ki egy 8X8 inches tepsit. A lisztet a fűszerekkel vegyítsd össze egy tálba, majd add hozzá a mazsolát, ribizlit és a kandírozott citromot is. Egy másik edénybe keverd össze a cukrot és a vajat, majd üsd fel a tojásokat és keverd hozzá a cukros-vajas keverékhez, aztán add hozzá a melaszt is. Végezetül gyengéden keverd össze a két edény tartalmát és tedd az előzőleg kivajazott tepsibe, majd süsd 50 percig vagy tűpróbáig. 

A 20. századból egy igazán különleges receptet mutatnék be, mely több tekintetben is különleges.

Rejtélyes torta (Campbell's soup)

A sütemény azért kapta a Campell's Soup nevet, mert akkoriban ennek a márkának a paradicsom készítményét használták fel a sütemény elkészítéséhez.

Hozzávalók:

• 2 csésze liszt
• 1 evőkanál sütőpor
• 1/2 teáskanál szódabikarbóna
• 1/2 teáskanál szegfűszeg
• 1/2 teáskanál fahéj
• 1/2 teáskanál őrölt szerecsendió
• 1 csésze mazsola, durvára aprítva
• 1/2 csésze növényi zsiradék
• 1 csésze cukor
• 2 nagy tojás, jól felverve
• 1 konzerv sűrített paradicsom 
• majd a Philly-Vanilly Frosting, ami az alábbiak szerint készül:

• 1 csomag Philadelphia krémsajt
• 4 csésze cukor
• 1 evőkanál olvasztott vaj
• 1 teáskanál vaníliakivonat

Keverd össze a krémsajtot a cukorral, a vajjal és a vaníliakivonattal, amíg a keverék nagyon világos színű nem lesz.

Elkészítés:

Melegítsd elő a sütőt. Tedd a lisztet, a sütőport, a szódabikarbónát és a fűszereket egy közepes méretű tálba, majd keverd össze őket majd szórd bele a mazsolák 1/4-ét. Egy másik tálban keverd össze a zsiradékot a cukorral, amíg világos színű nem lesz, majd törd bele a tojásokat is és jól keverd össze. Majd a lisztes keveréket és a paradicsom sűrítményt add hozzá a cukros-tojásos keverékhez és keverd őket simára. Tedd az egészet egy kivajazott és kilisztezett tepsibe. Süsd körülbelül 35 percig vagy tűpróbáig. Végül, tálaláskor tedd a tetejére a sajtkrémes krémet is.

Érdekessége mindkettő süteménynek, hogy sok fűszert, valamint aszalt gyümölcsöket használnak. Hasonlónak mondható a kettő, de a 20. századi esetében már elinduli látszik egyfajta kísérletezési hajlam is a süteménysütésben.

Receptek a 16. századból

A 15. és 16. századból már számos, a mai ízlésre és technikára könnyen adaptálható süteményrecepttel találkozhatunk. Most ezekből válogattam, próbáltam elsősorban könnyen elkészíthetőeket választani, melyek aztán tovább alakíthatóak mindenki saját ízlése szerint. (A képek csak illusztrációk)

Alma párnák

Hozzávalók:

4 nagyobb alma

1 csésze liszt

Olaj a sütéshez

Fél csésze tej vagy víz

1 nagy tojás

Fahéjas cukor

Némi só

Elkészítés:

Hámozd meg az almákat és vágd négy részre.  A lisztből, vízből vagy tejből, tojásból és sóból készíts egy könnyű tésztát, majd  öntsd bele az almákat. Tégy egy kis zsiradékot egy nagyobb serpenyőbe és forrósítsd fel, majd tedd bele a tésztával beburkolt almadarabokat. Süsd lassú tűzön mindkét oldalát. Ha már szép aranybarna, vedd ki és hempergesd meg fahéjas cukorban.

Ez akár készülhet másfajta gyümölccsel is, valamint elkészülte után fogyasztható lekvárral is.

Borban főtt cseresznyék

Hozzávalók:

1 font szárított cseresznye

1 és fél csésze vörösbor

1 és fél csésze víz

Elkészítés:

Tedd a cseresznyéket a vörösboros vizes keverékbe egy éjszakára.  Utána közepes hőfokon kezd el melegíteni (főzni) a cseresznyés keveréket. Majd csökkentsd a hőfokot annyira, hogy már csak párolódjanak az alapanyagok.  Akkor lesz készen, ha a cseresznyék kissé megduzzadtak, valamint a folyadék sziruppá sűrűsödik.

Ezt a recept bármikor alkalmazható, de a hidegebb hónapokban tehet igazán jó szolgálatot. Meg lehet próbálni meggyel is elkészíteni. Turmixolva akár italként is fogyasztható. 

Hó

Hozzávalók:

1 egész kenyér

1 csésze sűrű krém (ma már használhatunk mascarponét vagy tejszínt is)

2 evőkanál cukor

1 evőkanál (vanília) kivonat és némi díszítés (opcionális)

Elkészítés:

Tedd a krémet egy hűtött tálba. Tejszín esetén verd fel a krémet, mascarpone esetén csak keverd össze.  Folyamatosan adagold hozzá a cukrot, valamint a vanília vagy bármilyen más kivonatot, valamint adhatóak még hozzá gyümölcsök is.  Ha elkészült tedd a krémet egy kihűlt pirítós tetejére és díszítsd. 

Ez feltehetően egy korai változata a kenyér felfújtnak vagy pudingnak, mely a képen is látható. Ez a recept sokféleképpen variálható, alakítható. Adható hozzá alma és tojásfehérjehab, valamint lekvár és máris a máglyarakáshoz hasonlatos receptet kapunk, de kenyér helyett használhatunk kalácsot, kiflit vagy zsemlét is.   

Középkori receptek

Az alábbi bejegyzésben néhány középkori édesség receptjét fogom bemutatni.


Középkori keksz

Ebből a receptből 50 darab keksz készül el.

Hozzávalók:

3 csésze puha vaj
3/4 teáskanál só
1 és 1/2 csésze kristálycukor
1/4 teáskanál fahéj
6 csésze liszt

Elkészítés:

Keverd össze a cukrot, a vajat és a sót. A fahéjat keverd össze a liszttel, majd add hozzá a vajas krémhez. Ha nehéz dolgozni a tésztával tegyél bele egy kis vizet. Tedd a tésztát sütőformába, vagy egy egyszerű tepsibe és szurkáld meg villával. 325 fokon, 30 percig süsd, majd vágd fel darabokra.


Mézeskalács

Hozzávalók:

2 csésze méz
1 font kenyérmorzsa
4 teáskanál őrölt gyömbér
1 teáskanál őrölt fekete bors
(1 teáskanál őrölt szantálfa)
(1 teáskanál őrölt fahéj)
cukor
egész szegfűszegek

Elkészítés:

Tedd a mézet egy kis edénybe és forrald fel alacsony hőmérsékleten. Vedd le a tűzről, majd tedd bele a kenyérmorzsákat. Ezután tedd bele a fűszereket is és tedd át egy edénybe, amelyben szervírozni szeretnéd, hűtsd le, majd vágd egyenletes formákra. Hintsd meg cukorral és díszítsd egész szegfűszegekkel.


Zabkeksz

Hozzávalók:

2 csésze összetört zab
1 teáskanál fahéj
4 tojásfehérje
egy kis vaj a sütéshez


Elkészítés:

Keverd össze egy tálban a zabot, a fahéjat és a tojásfehérjéket. Melegítsd fel a vajat egy serpenyőben, de ne legyen túl forró, mert akkor megéghetnek a kekszek. A masszát formázd kis lapos keksz formákra, majd óvatosan süsd meg mindkét oldalát 4-5 percig. Melegen tálald gyümölccsel vagy juharsziruppal.

Középkor

Az ünneplés, az étel élvezete nagyon fontos volt a középkorban. A kenyér volt az alapvető élelem, mely készülhetett árpából, rozsból és búzából.  A tehetősebb emberek vastag szelet barna kenyereket használtak tál gyanánt, hogy felitassák az ételek levét. 

A kastély számára  a liszt az uralkodó saját malmában készült, a saját molnárja által. A molnárok különböző fajta lisztet készítettek, a jó, finomra őrölt fehér lisztből a király  vagy uralkodó számára készítettek kenyeret, míg a barna kenyér a szolgáké volt. 

A kenyér mellett a tehetősebbek különféle madarakat is gyakran fogyasztottak, mint például csirkét, libát és kacsát, melyek saját, háztáji tartásban nevelkedtek. Különleges alkalmakkor hattyút és pávát is fogyasztottak. A marha és a szarvas ugyanolyan kedvelt étel volt, mint a disznó. 

A középkori emberek a halat és a friss húsokat külön nem sózták meg, mivel a húst nagy fa dézsákban sózták. Így nem igényelt külön sózást, illetve tovább eltartható volt. 

A só ekkoriban drága volt, de nagy mennyiséget vásároltak mindennap. A legtöbb ember saját kezével és késével evett, a villát a középkor végéhez közeledve vezették be. 

1100 előtt a méz volt az egyetlen módja az étel édesítésének.A középkori édességek elkészítésekor a legfontosabb szerepet a méz, a gyömbér, különböző gyümölcsök, bor és változatos fűszerek játszották. A fűszereket ebben a korszakban elsősorban csak a tehetősebb emberek engedhették meg maguknak, mivelhogy nagyon drágák voltak, mert a Távol Keletről érkeztek.

Az ókorhoz képest, ebben a korban már többet használtak tojásokat, tejtermékeket, melyekből ízletes krémes sodót készítettek "süteményeikre". Mézzel és extra fűszerekkel tették még édesebbé és ízletesebbé. Gyakran a tejet mandulatejjel helyettesítették, hogy még gazdagabb ízélményt érhessenek el. 

Meglepő a fenyőmag jelenléte az édességekben. Ezt az ízletes, édes hozzávalót kombinálták pirított kenyérrel, mézzel és fűszerekkel. Emellett igen kedvelt volt a datolya és a körte is, melyek szintén gyakori szereplői voltak a különböző édességeknek. 

A datolya kiváló édesség lehet barnára pirított kenyérmorzsával, fehér borral, barna cukorral, fahéjjal, gyömbérrel és tojássárgájával. 

A körte szintén nagyon népszerű volt, főleg vörös borban megfőzve és akár más gyümölcsökkel kombinálva. Ehhez még tennünk kell egy kis gyömbért és fahéjat, így meg is kaphatjuk a középkori ünnepek és ünnepi vacsorák egyik legnépszerűbb ételét. 

Ókori receptek

Egyiptomi palota kenyér (Egyptian Palace Bread)

Hozzávalók 6-8 fő részére:

10 szelet fehér kenyér
2 csésze méz
tejszínhab

Elkészítés:
Vágd le a kenyér héját. Áztasd be a kenyereket a két csésze mézbe legalább fél órára. Vékonyan vajazd ki azt az edényt, amiben a kenyereket megsütöd, majd helyezd bele az átázott kenyereket. 300 fokon süsd 45 percig. Miután kihűlt tálald tejszínhabbal.

Ókori egyiptomi "randi cukor" két személyre

Hozzávalók:    
                        

1 csésze friss datolya

1 teáskanál fahéj

fél teáskanál cardamom mag

fél csésze frissen darált dió

meleg méz

finomra darált mandula

Elkészítés:

Aprítsd össze a datolyát és egy kis vízzel gyúrd össze. Keverd bele a fahéjat és a kardamom magokat, majd a diót. Formázz belőle golyókat majd forgasd meg mézben utána pedig az őrölt mandulában.

Ókori római körte szuflé

Hozzávalók:

1 kg körte
6 tojás
4 evőkanál méz
100 ml édes szőlőlé
egy kis olaj
50 ml sós halolaj, ami helyettesíthető 1/4 teáskanál sóval is
fél evőkanál kömény
őrült bors ízlés szerint

Elkészítés:

Egy főzőhálóban (vagy szitában) főzd meg a megpucolt körtéket a borssal, a köménnyel, a mézzel, az édes szőlőlével és a halolajjal (vagy sóval) és egy kis olajjal. Add hozzá a tojásokat és tedd az egészet egy tűzálló tálba. Süsd körülbelül 30 percig alacsony hőfokon. Tálald egy kis borssal meghintve.

Ókor

A sütés egy, talán a legrégebbi életkészítési folyamat, melyhez magas hőmérséklet szükséges, ezt általában valamilyenfajta sütő biztosítja. Az ezzel a folyamattal készült ételeket sütőipari termékeknek nevezhetjük, ilyen többek között a kenyér, kifli, zsemle, sütemények, piték, édes tészták, muffinok. Ezek általában lisztből vagy más gabona felhasználásával készülnek.

A kenyeret már a történelem előtt időben is ismerték. A korai időkben a gabonával való foglalkozás folyamatába tartozott az összegyűjtött gabona magvak szárítása és sütése. Az finomabb íz, állag és a könnyebb emészthetőség érdekében később az egész és az őrölt magvakat is vízzel keverték és egyfajta zabkását készítettek. Ez volt az alapköve annak a folyamatnak, melynek során megjelentek az első, kezdetleges kenyerek ennek a zabkásaszerű készítménynek a forró kövön való megsütése által. Modern változata ennek a mexikói tortilla, mely feldolgozott kukoricából, vagy az indiai chapati, ami búzából készül.
A Kr. e. 2600-as évekre az egyiptomiak használták először szándékosan az élesztést és a mai módszerekhez hasonlatosan készítették kenyereiket. A megkelt savanyú tésztát keverék lisztből, vízből, sóból és élesztőből készítették. Az egyiptomi sütőipar több mint ötvenféle kenyeret készített, variálták a formákat és az ízesítőanyagokat. Adtak hozzá például mákszemeket, szezámmagot vagy kámfort. Formák tekintetében megtalálható volt a négyszögletes és a mai kenyérhez hasonlatos kerekded forma is.

Az egyiptomiak találták fel az első sütőket. Az első korai példányok leginkább hengeres tartályok voltak, melyek a Nílus kiégetett agyagjából készültek, kúp alakú volt a teteje, hogy tölcsért formáljon és megosztott volt belül. Az alsó rész a tűzhely volt, a felső rész pedig a sütőkamra. A nyers tészta darabokat a sütőkamrában helyezték el, melynek a tetején lyuk volt.

Az alábbi dombormű Ramszesz királyi sütödéjét ábrázolja, ahol állat formájú kenyereket és süteményeket készítettek, melyek áldozási célt szolgáltak. A görög költő Arisztophanész fennmaradt költeményéből tudjuk, hogy ekkor már léteztek mézes lapkák, kosárkák és mintás tortakezdemények. Szintén Arisztophanésztől tudjuk, hogy az ókori görögök nyers lisztből és mézből készítettek egy fánkszerű, tésztás édességet, melyet Dispyrus-nak neveztek. Ennek elkészítéséhez egy kör alakú formát borba merítettek, majd melegen fogyasztották.

A Róma alapítása utáni két-három században a sütés megmaradt otthoni szokásnak néhány változtatással a felszerelésben, illetve az elkészítési folyamatban. Rómában a Kr. e. második század közepéig nem voltak pékek. A jómódú családok száma növekedett, a nők, akik elvágyódtak a gyakori és unalmas kenyérsütéstől, "szakértő" pékeket kezdtek el patronálni, akik gyakran felszabadított rabszolgák voltak. A kenyerek, cipók kezdtek majdnem gömb alakú formát ölteni, súlyuk körülbelül egy font lehetett és fával tüzelt méhkaptár alakú kemencében sütötték ki őket.
Habár a római hivatásos pékek hajtottak végre technológiai fejlesztéseket, ezek többsége kis jelentőséggel bírt vagy egyenesen újrafelfedezése volt a korábbi technikáknak. Az első mechanikus tésztakeverő Marcus Virgilius Euryasaces nevéhez kapcsolódik, akinek felszabadított görög ősei voltak. Készítménye egy nagy kő tálból állt, melyben fa lapátok voltak találhatók. Egy ló vagy szamár hajtotta körbe-körbe, így dagasztott a lisztet, élesztőt és vizet.

Bevezetés

Blogom létrehozásának célja személyes indíttatású. Szabadidőmben szeretek süteményeket sütni és érdekel történelmi hátterük is. Először az ókorral és annak kezdetleges édességeivel foglalkoznék, ezután időrendben szeretnék haladni egészen napjainkig. Területileg a 16. századtól leginkább Európán belül maradnék, azon belül pedig nagyon érdekelnek Nagy-Britannia süteményei. Minden korszakból a lehetőségeimhez képest megpróbálnék egy-egy jellegzetes süteményt elkészíteni és azokat értékeltetni is szeretném ismerőseimmel és persze én is értékelek. Ennek szempontjait az első sütemény elkészítése után készítem el. Remélem blogom olvasása után mások is kedvet kapnak majd egy-egy sütemény vagy édesség elkészítéséhez, illetve gazdagodni tudnak egy-két új ismerettel.