Ókori receptek

Egyiptomi palota kenyér (Egyptian Palace Bread)

Hozzávalók 6-8 fő részére:

10 szelet fehér kenyér
2 csésze méz
tejszínhab

Elkészítés:
Vágd le a kenyér héját. Áztasd be a kenyereket a két csésze mézbe legalább fél órára. Vékonyan vajazd ki azt az edényt, amiben a kenyereket megsütöd, majd helyezd bele az átázott kenyereket. 300 fokon süsd 45 percig. Miután kihűlt tálald tejszínhabbal.

Ókori egyiptomi "randi cukor" két személyre

Hozzávalók:    
                        

1 csésze friss datolya

1 teáskanál fahéj

fél teáskanál cardamom mag

fél csésze frissen darált dió

meleg méz

finomra darált mandula

Elkészítés:

Aprítsd össze a datolyát és egy kis vízzel gyúrd össze. Keverd bele a fahéjat és a kardamom magokat, majd a diót. Formázz belőle golyókat majd forgasd meg mézben utána pedig az őrölt mandulában.

Ókori római körte szuflé

Hozzávalók:

1 kg körte
6 tojás
4 evőkanál méz
100 ml édes szőlőlé
egy kis olaj
50 ml sós halolaj, ami helyettesíthető 1/4 teáskanál sóval is
fél evőkanál kömény
őrült bors ízlés szerint

Elkészítés:

Egy főzőhálóban (vagy szitában) főzd meg a megpucolt körtéket a borssal, a köménnyel, a mézzel, az édes szőlőlével és a halolajjal (vagy sóval) és egy kis olajjal. Add hozzá a tojásokat és tedd az egészet egy tűzálló tálba. Süsd körülbelül 30 percig alacsony hőfokon. Tálald egy kis borssal meghintve.

Ókor

A sütés egy, talán a legrégebbi életkészítési folyamat, melyhez magas hőmérséklet szükséges, ezt általában valamilyenfajta sütő biztosítja. Az ezzel a folyamattal készült ételeket sütőipari termékeknek nevezhetjük, ilyen többek között a kenyér, kifli, zsemle, sütemények, piték, édes tészták, muffinok. Ezek általában lisztből vagy más gabona felhasználásával készülnek.

A kenyeret már a történelem előtt időben is ismerték. A korai időkben a gabonával való foglalkozás folyamatába tartozott az összegyűjtött gabona magvak szárítása és sütése. Az finomabb íz, állag és a könnyebb emészthetőség érdekében később az egész és az őrölt magvakat is vízzel keverték és egyfajta zabkását készítettek. Ez volt az alapköve annak a folyamatnak, melynek során megjelentek az első, kezdetleges kenyerek ennek a zabkásaszerű készítménynek a forró kövön való megsütése által. Modern változata ennek a mexikói tortilla, mely feldolgozott kukoricából, vagy az indiai chapati, ami búzából készül.
A Kr. e. 2600-as évekre az egyiptomiak használták először szándékosan az élesztést és a mai módszerekhez hasonlatosan készítették kenyereiket. A megkelt savanyú tésztát keverék lisztből, vízből, sóból és élesztőből készítették. Az egyiptomi sütőipar több mint ötvenféle kenyeret készített, variálták a formákat és az ízesítőanyagokat. Adtak hozzá például mákszemeket, szezámmagot vagy kámfort. Formák tekintetében megtalálható volt a négyszögletes és a mai kenyérhez hasonlatos kerekded forma is.

Az egyiptomiak találták fel az első sütőket. Az első korai példányok leginkább hengeres tartályok voltak, melyek a Nílus kiégetett agyagjából készültek, kúp alakú volt a teteje, hogy tölcsért formáljon és megosztott volt belül. Az alsó rész a tűzhely volt, a felső rész pedig a sütőkamra. A nyers tészta darabokat a sütőkamrában helyezték el, melynek a tetején lyuk volt.

Az alábbi dombormű Ramszesz királyi sütödéjét ábrázolja, ahol állat formájú kenyereket és süteményeket készítettek, melyek áldozási célt szolgáltak. A görög költő Arisztophanész fennmaradt költeményéből tudjuk, hogy ekkor már léteztek mézes lapkák, kosárkák és mintás tortakezdemények. Szintén Arisztophanésztől tudjuk, hogy az ókori görögök nyers lisztből és mézből készítettek egy fánkszerű, tésztás édességet, melyet Dispyrus-nak neveztek. Ennek elkészítéséhez egy kör alakú formát borba merítettek, majd melegen fogyasztották.

A Róma alapítása utáni két-három században a sütés megmaradt otthoni szokásnak néhány változtatással a felszerelésben, illetve az elkészítési folyamatban. Rómában a Kr. e. második század közepéig nem voltak pékek. A jómódú családok száma növekedett, a nők, akik elvágyódtak a gyakori és unalmas kenyérsütéstől, "szakértő" pékeket kezdtek el patronálni, akik gyakran felszabadított rabszolgák voltak. A kenyerek, cipók kezdtek majdnem gömb alakú formát ölteni, súlyuk körülbelül egy font lehetett és fával tüzelt méhkaptár alakú kemencében sütötték ki őket.
Habár a római hivatásos pékek hajtottak végre technológiai fejlesztéseket, ezek többsége kis jelentőséggel bírt vagy egyenesen újrafelfedezése volt a korábbi technikáknak. Az első mechanikus tésztakeverő Marcus Virgilius Euryasaces nevéhez kapcsolódik, akinek felszabadított görög ősei voltak. Készítménye egy nagy kő tálból állt, melyben fa lapátok voltak találhatók. Egy ló vagy szamár hajtotta körbe-körbe, így dagasztott a lisztet, élesztőt és vizet.

Bevezetés

Blogom létrehozásának célja személyes indíttatású. Szabadidőmben szeretek süteményeket sütni és érdekel történelmi hátterük is. Először az ókorral és annak kezdetleges édességeivel foglalkoznék, ezután időrendben szeretnék haladni egészen napjainkig. Területileg a 16. századtól leginkább Európán belül maradnék, azon belül pedig nagyon érdekelnek Nagy-Britannia süteményei. Minden korszakból a lehetőségeimhez képest megpróbálnék egy-egy jellegzetes süteményt elkészíteni és azokat értékeltetni is szeretném ismerőseimmel és persze én is értékelek. Ennek szempontjait az első sütemény elkészítése után készítem el. Remélem blogom olvasása után mások is kedvet kapnak majd egy-egy sütemény vagy édesség elkészítéséhez, illetve gazdagodni tudnak egy-két új ismerettel.